az eredeti német cikk linkje a Frankfurter Rundschau-ban: https://www.fr.de/kultur/angela-merkel-ruecktritt-helmut-kohl-forderte-10967666.html
Als Angela Merkel den Rücktritt von Helmut Kohl forderte
Amikor Angela Merkel Helmut Kohl lemondását követelte
szerző: Holger Schmale 2018.09.28 magyarító: AI + én, 2020.03.21.
Amikor egy párt harcol a hitelességért, alkalmanként el kell szakadnia a hosszú ideje szolgálatot teljesítő személyektől. Ebben az értelemben követelte Merkel 1999-ben Kohl lemondását [a tiszteletbeli elnökségről]. A történet most megismétlődik.
Szabad Angela Merkel-t öreg csatalónak hívni? Nem, természetesen nem, mert ez legalábbis túl durva lenne. Másrészt ez az asszociácó mégiscsak nyilvánvaló, mert elődjét, Helmut Kohlt így szólította meg az 1999. december 22-i FAZ-ban megjelent legendás cikkében, amelyben a CDU-t felszólította, hogy szakítsona a párt nagy öregével. Ez példátlan eset volt, hiszen ő volt a CDU főtitkára.
Annál ütősebb volt a cikk üzenete: Helmut Kohlnak, a CDU legerősebb emberének látszólag végnélküli korszaka visszavonhatatlanul véget ért. Ezt már sokan így érezték, csak egyetlen nem: Helmut Kohl. És mindaddig a párt vezetői közül senki merészelt a nyíltan és nyilvánosan megszólalni. Ez most a hasonlóság Angela Merkel mai helyzetével, még akkor is, ha a keretfeltételek teljesen különböznek.
A CDU elvesztette az 1998-as Bundestag választásokat, Helmut Kohl 16 évig tartó kancellársága után. A pártban sokan jobbnak találták volna, hogy Kohl átengedi Wolfgang Schäuble-nek a párt vezetését és a kancellári hivatalt. De Kohl nem tudta abbahagyni - "mint az öreg cirkuszi ló, amely elindul, amint a zenekar elkezdi a muzsikát", ahogy ő maga mondta. Az elvesztett választás estéjén Kohl lemondott 25 év után a CDU pártelnökségéről [és a CDU parlamenti frakcióvezetéséről is, a CDU elnöke Wolfgang Schäuble lett, a főtitkár Angela Merkel, a CDU parlamenti frakcióvezetje pedig Friedrich Merz]
De ez nem jelentette azt, hogy a háttérből se mozgassa a szálakat. Megválasztották tiszteletbeli elnöknek, aki örömmel játszotta az Unió befolyásos szürke eminenciását - egészen 1999 végéig, amikoris nyilvánosságra jutott a fekete pénzbotrány titkos külföldi bankszámlákkal, ami pártot kétségbeesett helyzetbe sodorta. Kohl elismerte, hogy a kancellársága idején többmilliós összegeket vett át a CDU részére. De nem volt hajlandó megnevezni az adományozókat - mert - úgymond - becsületszavát adta nekik, hogy nem fogja megnevezni őket.
Ekkor ragadta magához a szót Merkel. "A Kohl által beismert események ártottak a pártnak" - írta a FAZ-ban megjelent cikkében. "Kohl hitelességéről, a CDU hitelességéről, a politikai pártok egészének hitelességéről van szó."
És akkor nagyon alapvetővé válik: "Egy olyan hosszú politikai élet után, mint Helmut Kohl-é, tényleg túl sok az, hogy egyik napról a másikra lemondjon az összes hivataláról, teljesen kivonuljon a politikából és az utódoknak, a fiatalabbaknak engedje át sebtiben a döntéseket. (…) A pártnak meg kell tanulnia járni, merészen kell harcolnia a politikai ellenféllel a jövőben az öreg csataló nélkül, ahogy Helmut Kohl gyakran nevezte magát. Mint ahogy a kamaszgyereknek is el kell távolodni az otthonától, saját útját kell járni, de mégis mindig aszerint kell neki viselkedni, mint aminek az életre szólóan nevelték, talán a jövőben még inkább, mint ma. Ez a váltás nem megy végbe sebek, sérülések nélkül. Hogy miként kezeljük a pártban a váltást, hogy ezt a látszólag elképzelhetetlent a hűség megsértéseként elitéljük, vagy szükségszerű, folyamatos továbbfejlődésnek tartjuk, az fogja az esélyeinket a következő választásokon mind a tartományokban, mind a szövetségi kormányban meghatározni. "
Ezek azok mondatok, amely Angela Merkel tekintélyének elvesztése miatt mind a pártjában, mind a CSU-ban ma is olyan aktuálisnak tűnnek, mint akkor. Maga is beszélt arról, hogy 2016 őszén milyen nehéz volt a döntés, hogy tizenkét hivatali év után ismét kancellárnjelöltként induljon a választáson.
Elképzelhető, hogy időközben néha azt mondta magának vagy a férjének: „Ha csak én másképp döntöttem volna!” A decemberi pártkonferencián most új esélye van bejelenteni a CDU-nak: „Meg kell nektek tanulni, nélkülem járni! "
"Mutti nélkül"- fogják sokan mondani. Ez a "Mutti", ami ugyanúgy méltatlan ehhez a rendkívüli politikus asszonyhoz, mint az "öreg csataló", akinek most igyekezni kell, hogy talán későn, de mégis méltóságteljesen távozzon el.